Legenda

Atalantát, a mitológiai királylányt, újszülött korában apja, azon fájdalmában, hogy fiúörökös helyett leánya született, egyszerűen sorsára hagyta egy Kalüdón közelében lévő dombon. Artemisz megsajnálva a védtelen csecsemőt, egy nősténymedvét küldött a táplálására. A medve, emlőiből szoptatta Atalantát, aki a tápláló tejtől szép és rendkívül okos gyermekké fejlődött. A kislányt végül egy vadászokból álló törzs vette magához, és nevelte fel a mesterségük szigorú törvényei szerint. Atalanta tőlük tanulta meg gyönyörű és törékeny leány létére a fegyverforgatás művészetét a férfiakat is megszégyenítő ügyességgel.

Tudását és kitartását hamarosan be is bizonyíthatta, mert egy óriás vadkan pusztította a kalüdóni király, Onieiusz hatalmas marhacsordáját, munkásait leölte, veteményét feldúlta. A vadkant Artemisz szabadította Onieiuszra, amikor az hanyagsága miatt elmulasztotta áldozatát bemutatni az isten oltárán. Onieiusz, a pusztítást megfékezésére összetoborozta Görögország legbátrabb vadászait, hogy kutassák fel, és öljék le megvadult állatot, fizetségként pedig felajánlotta a vadkan bőrét. A felhívásra a gyorslábú Atalanta is jelentkezett a sok kipróbált vadász közé, akik igen elámultak a leány bátorságán. Főként az egyik harcos, a hős Meleagrosz nagybátyjai tiltakoztak az ellen, hogy egy nővel együtt kell a vadkan ellen vonulniuk. Meleagrosz azonban Atalanta mellé állt, ugyanis az első pillanatban beleszeretett a talpraesett leány fekete hajába és alabástrom bőrébe.

A vadászok neheztelése ellenére végül Atalanta is részt vehetett a hajtóvadászaton, és végre megkezdődhetett a kalüdóni vadkan felkutatása. A vadászok egymástól pár lépés távolságra körül zárták a vadat, mire az egy óvatlan pillanatban előrontott a nádasból, és egy lendülettel megölt két vadászt és egy harmadikon súlyos sebet ejtett. Már éppen a negyedik áldozatának rontott volna, mikor Atalanta gyors kézzel repített nyílvesszeje megsebesítette az állat nyakszirtjét, s az visszamenekült a sűrűbe. Az egyik gyakorlott vadász gúnyolva Atalantát az életben maradt vad miatt, és meg akarván mutatni - mondván - hogyan vadászik a férfinép, óvatlanul a vadkan elé lépett dárdájával, mire az őt is felkoncolta. Ezt már nem nézhette tétlenül a bátor Meleagrosz és dárdájával a kan szívéig hatolt, mire az holtan rogyott össze. A vadkant azon melegében nyúzta meg, és a bőrt Atalantának ajándékozta szerelme jeléül. Meleagrosz nagybátyjai azonban igényt tartottak volna a vadkan bőrére, és sértődöttségükben a leányt okolták, és hevesen támadták. A szerelmes Meleagrosz szörnyű dühében mindkettejüket megölte.

Atalanta sikerének örülve apja a király, végre elfogadta leányát örökösének. Az ifjú királylány mikor megérkezett új otthonába, apja kijelentette, hogy férjhez kell mennie. Atalantának nem volt kedve a házasodáshoz mivel jóslat óvta: ha férjhez megy, elveszíti önmagát. Így a lány okosan kikötötte, hogy csak azzal hajlandó összekötni az életét, aki legyőzi őt versenyfutásban, ha azonban a férjjelölt alulmarad a gyorslábú Atalatával szemben, a vérével fizet érte. A vállalkozó kedvű ifjúkat ez a kikötés nem rettentette vissza, hiszen Atalanta szépsége mindent feledtetett velük. A leány így igen sok hódolója vesztét okozta, mígnem az esztelen vállalkozókat eddig a háttérből figyelő ifjú herceg, Hippomenész ámulva a lány szépségétől, Afroditétől kért segítséget. Az istennő a szerelmes ifjú segítségére sietve három aranyalmát adott neki és kioktatta, hogy miként győzheti le a kitartó leányt. Atalantának rögtön megtetszett az ifjú herceg s vonakodott kiállni ellene, mert sajnálta volna a vesztét okozni. Végül mégis megmérkőztek egymással, és ahogy Afrodité javasolta Hippiomenész futás közben egyenként ledobálta az aranyalmákat a leány elé. Atalanta nem tudott ellenállni a fénylő drágaságnak, sorra lehajolt mindegyikért, így Hippomenész időt nyerve, legyőzte őt. A lány alig titkolt örömmel ismerte be, hogy a versenyt elvesztette.

A jóslat miatt azonban mégsem várt boldog menyegző a fiatalokra, ugyanis Hippomenész elmulasztotta áldozatát bemutatni Afrodité oltárán hálájának jeléül a segítségért. Afrodité e hanyagság miatt szörnyű haragra gerjedt, és kegyetlen büntetést mért a fiatalokra: mikor egy hatalmas erdőn mentek keresztül és betértek pihenni a Kübelének szentelt barlangba, Afrodité forró vágyat öntött Hippomenész szívébe, s ez ott, a szent helyen adta első csókját a szűz Atalantának. A barlangban lévő istenszobrok mind elfordították fejüket, de az istenek anyja megharagudott és vad oroszlánokká változtatta a türelmetlen szerelmeseket.